Az életedet megváltoztató 90/10 szabály

Stephen R. Covey, amerikai egyetemi tanár több, megfontolásra érdemes, valóban hasznos gondolattal gyarapította világunkat. A legtöbben “A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása” című világsikerű könyve miatt ismerik, amiben számos hasznos gondolatot fogalmazott meg, azonban van más értékes hagyatéka is: például a 90/10 szabály.

Nézzük, mit is állít ez a szabály:

“Az életünk 10%-ára nincsen ráhatásunk, nem tudjuk azt befolyásolni. Viszont az életünk fennmaradó 90%-a tulajdonképpen ezekre a váratlan helyzetekre adott reakcióink összességéből áll. Tehát minden azon múlik, hogyan reagálunk.”

Az emberek alapvetően két csoportra oszthatók. Egy részük úgy véli, bármit is tesz, teljesen mindegy, hiszen az élete, a sorsa egy előre megírt, megváltoztathatatlan forgatókönyv alapján zajlik. Másik részük pedig szentül meg van győzödve arról, hogy jelentős befolyással bír saját élete felett, mely végül úgy alakul, ahogyan azt ő elképzelte és amilyenné magának varázsolta.

A 90/10 szabály ez utóbbihoz áll közelebb.

E szerint az elképzelés szerint ugyanis, bár mindannyiunk életének vannak olyan aspektusai, amelyeket bármennyire szeretnénk is, nem tudunk befolyásolni, zömében mégis mi irányítunk. No, nem feltétlenül azt, ami történik. Sokkal inkább a rájuk adott reakciónkat.

Emberként ugyanis lehetőségünk van arra, hogy az életünket nem pusztán reakciók tömkelege határozza meg, lehetünk ennél proaktívabbak is. Mi különbözteti meg a kettőt egymástól?

Úgy gondolom, és mélyen hiszek is benne, hogy minden történés és az arra adott válaszunk között eltelik néhány pillanat, ami idő alatt nekünk lehetőségünk nyílik megválasztani azt, miképpen reagálunk. És ezt a néhány pillanatot érdemes is kihasználni. Ne reagálj azonnal, zsigeri felindulásból. Túlzás lenne azt kérni, hogy “számolj el tízig”, hiszen ez meglehetősen lelassítaná az életedet, azonban egy kis idő még senki kárára nem vált – épp ellenkezően.

Nézzünk egy példát.

Este 6 órára elkészültél otthon a vacsorával, hiszen azt beszéltétek a férjeddel, hogy romantikus estét tartotok, melynek első momentuma egy finom, általad készített vacsora. Férjed azonban csak negyed 7-kor ér haza, és láthatóan ideges. Addigra már te is feszült vagy, hiszen “nem tartotta magát a megbeszéltekhez”. Itt a remek alkalom, hogy a torkának ugorj, és régi sérelmeket is felhozz. De biztos ez az egyetlen lehetőség?

Természetesen nem. Nem tudhatod ugyanis, hogy miért késett. Mivel mindkettőtöknek fontos az együtt töltött idő, nem érdemes már az elején elrontani a hangulatot egy veszekedéssel. Ez ugyanis hozza magával az este további történéseit.

Ha hazaér a férjed és te azonnal veszekedni kezdesz, várhatóan lőttek a romantikus estének, melynek köszönhetően akár a másnap reggel is rossz hangulatban indulhat. A rossz hangulatú reggeleket pedig ritkán követi vidám nap, feszülten indultok munkába, ahol sokkal ingerültebben reagáltok akár olyan kérésekre is, amiket máskor mosolyogva fogadnátok. Ez pedig aztán végeláthatatlan folyamatokat eredményezhet.

Ellenben, ha férjed hazaérkeztekor finoman megkérdeznéd tőle, hogy miért késett, megtudhatnád, hogy talán csak dugóban ült, és épp ő az, akinek a legnagyobb szüksége most egy megértő, és vigaszt nyújtó feleségre lenne. Ha ezt megtudtad, rögtön van lehetőséged arra, hogy röviden megmaszírozd a nyakát a vacsora előtt, amíg az újra melegszik.

Mit gondolsz, melyik reakció hozza a kívánt eredményt? Talán ez nem is kérdés.

És, hogy ez valóban működik-e? Nos, nem lehet biztosra megmondani, és valószínűleg vannak olyan helyzetek, amikor nehéz okosnak és proaktívnak maradni. Azonban egészen biztos, hogy érdemes egyre több és több esetben alkalmazni, gyakorolni a késleltetett reakciót, hiszen az egész életünkre hatással van az, hogyan viselkedünk.

Valószínűleg neked is nehéz lenne olyan eseteket felidézni, ahol egy rossz, hirtelen jött, nem megfelelő reakció a kívánt hatást és eredményt hozta volna a felesleges feszültség, és annak minden negatív következménye helyett.